Get all 18 LLP releases available on Bandcamp and save 25%.
Includes unlimited streaming via the free Bandcamp app, plus high-quality downloads of Nem eladó a mikrofon, Nem eladó a mikrofon (km. Duuz Banner, Vanek), Szirén, Krúzolós, Kisszobám titkai, Töredékek EP, Két szó, Legénysztori, and 10 more.
1. |
Tartalomjegyzék
02:44
|
|||
Minden kezdet nehéz, gyere lépjél be
Erre a pillanatra várok már 4 éve
Hogy bemutassam magam, ki vagyok, és miket gondolok
Hogy hogy tolom, hogyan lépek át a gondokon, merre van az otthonom
Mióta eszemet tudom, mindig alkottam
Lángot gyújtott, mikor 4 évesen reppet hallottam
Az oviban a rádióból szólt, jól emlékszem
Azóta sok mindent megéltem
Úgy érzem, valami elmúlt, sok dolog nem változott, de én igen
Eltelt 18 év, majd hirtelen két évtized
Ugyanarról reppelek még mindig, csak másképp
Nem kell túlragozni az életet, a lényeg, hogy átéld
Minden, mit teszel, az éveiden végigmegy
Nem akartam rosszat soha, aztán mégis lett
De mindig célbatalált a szándék
És lehet, pár év múlva mindent máshogy látnék
Volt, hogy nem volt jó a kedvem,nem segített egy party sem
Nem ismersz, csak azt hiszed
Mikor besötétedett, az ihlet akkor ért haza
Mégsem hallott egy dalt sem, csak a szobám négy fala
Itt minden éjszaka hosszú, és rövidek az italok
A pultnál állunk mindketten, te kivagy, én is kivagyok
Hosszú túrákat teszek a hétvégéken
A barátokkal összegyűlni már értékké lett
Hosszú az út, de a Holdnak fénye hazavisz
Ha elhagynám a városom, elhagynám magam is
Nem rejtek el semmit, a szemem mindent kimutat
A mai világ pokol, de én látom a kiutat
És szerinted ez így nem jól van
De én kimondom azt is, amit mások nem szoktak
Tényleg szégyen, hogy a repp az, amit ti nyomtok
Nem lemezeket adtok ki haver, csak kihordtok
De nem érek rátok, egy lányhoz megyek az éjbe
Írtam nem egy szerelmes levelet, mind szét lett tépve
Úgyis hallod majd a sztorikat, szóval hagyjuk most
A legnagyobb örömöm, hogy füledben az albumom
|
||||
2. |
Lépjél be! (Intro)
01:57
|
|||
Elmondom kisszobám minden titkát, de kezdjük el vicceskedve
Ha nem sikerül a dal max nem rakom fel az internetre
Nem azért szóló az album mert Lezli éppen nem ért rá
És nem azért zenélek hogy erre igyál meg betépj rá
Na gyere lépjél be, az ajtóm tárva nyitva
10 szöveg az asztalon, a kukában 136
Az imidzsem csak annyi, hogy nincsen imidzsem
Falunak érzem, pedig itt lakom a cityben
Na te mit vonsz le ebből?
Hogy eljussak hozzád a hip-hop egy eszköz
Meg nem mellesleg nekem évtizedes szerelem
Csinálok egy lemezt, megteszem, mer' tehetem
Mondok pár szép sztorit meg rémmeséket
Mindegy mi megy a tévében, a kisszobámban van édes élet
Hogy mi a lényeg? Nem látja, aki nem figyel
Hiába kicsi ez a szoba, elférünk benne "ENNYIEN"
Tudod, sok jó ember kis helyen...
...már nincsen bennem depresszív hajlam
Mert arra hogy reppeljek vagy ezren bíztatnak
Azt mondják hogy érdemes, remélem igazuk nekik van
De inkább a jelenre figyelek mert az hamar elillan
Hogy tervezni kell mindig szerintem ez nem így van
Igen, elittam sok agysejtem
De úgy érzem, a folytonos részegségnél sokkal több van bennem
Azért mulassunk ma este, borra sört adj nekem
Nincsenek gengszter spanok, csak a pilisi krú van velem
Ez vakmeleg meg nagyonkemény, rakok is be fegyverhangot *
... keménykedés helyett most csak engem kaptok
Remélem nem baj és elnyeri a tetszéseket
Gyerekkori álmom az hogy egyszer emcé legyek
Remélem nem tévedek ha azt mondom hogy sikerült
Mert ha úgy van megnevettet egy zeném, ha meg úgy van akkor szívenüt
|
||||
3. |
Négy fal között
03:13
|
|||
Hidd el, sokszor én sem értem, miért írok alvás helyett
Alapot is veszek alá, hogy ha van rá keret
Én csak szeretném, hogy ismerj, mert nem ismer engem senki
Hisz az egyik felem vonzza, de a másik elrettenti
Mindegy, hisz aki többet él meg, az az idősebb
Látod, mára is jutott minden, csak szabadidő nem
Este 11, még korán van, valamit csinálni kell még ma
A kaput nyitom, hív az utca, éjszakai séta
Gyertek velem, mert amit ti is éltek, elreppelem
Egy másik élet csalogat, de mégsem ez kell nekem
Olyan vagyok, ha kapni szeretnétek tőlem, akkor kaptok
Fülemben az ütem pattog, ezért van az, hogy
refrén
Minden óra végén kérnék még egy percet
Hogy szólhasson az alap és én énekeljek
Egy darabot a holdfényből kérek este
Négy fal között a végtelenben
Az életet akartam megfejteni, de majd az élet fejt meg engem
Ezt be kellett látnom, különben elvesznék a rengetegben
Remélem, így találsz majd emberedre bennem
Mert én is láttam sok hibát, még meg se kellett tennem
A jövő nincsen megírva, csak a múlt elkönyvelt
Pár gondolat elröppent és már itt sem vagyok...
Egyetlen perc az élet, és egy pillanat, míg felnövünk
Rajtunk múlik az, hogy fejlődünk, vagy megtörünk
Hogy gyermekek maradunk-e, vagy csak gyerekes felnőttek
Hogy minden rendben legyen, csupán szeretet, nem több kell
refrén
Akárhogy nézem, az, hogy írok, önterápia
De minden lebegő gondolatnak muszáj földre szállnia
Muszáj elkapnom, mi megfoghatatlan
Pedig a végtelenben én is egy pont maradtam
Az éjszakák sötétje a cédém alján megcsillan
Ez az enyém, ez talált meg... pedig én nem hívtam
Vonatok szele hozott pár élményt
Mit mások elfelejtenének, újra átélném
Az utcák jól ismerik lábam nyomát, pedig változik a cipő rajta
Így szerintem egyértelmű az, hogy az ihletet miből kaptam
Fejjel lefelé döntött részeges kép
Pipától, meg alkoholtól homályos péntek esték
Elvonultam a várostól, nem barátkoztam haraggal
Amin üldögéltem, nem a rakpart, csak patakpart
Láttam a tengert is, de ez áll hozzám közelebb
Ment az óra mutatója, mégsem lettem öregebb
refrén
|
||||
4. |
Éld meg! (km. Lehel)
03:40
|
|||
Puma:
Életemben nem érdekelt semmi, csak az élet menjen
Hogy a színpad előtt mindenki velem énekeljen
Mert megéltem, mikor tobb százan tapsoltak
Ezek az élmények kinyitottak ajtókat
Megéltem, amikor senki nincs melletted, pedig ott van mindenki
Mikor nem választ el a szakadéktól, csak tíz centi
Innen kiszállni nehéz, de nem lehetetlen
Mindig megfagyott a szerelem, ha belemelegedtem
A szeretteim a föld alatt, vagyis fent az égben
De bennem élnek, velük megyek tovább, ez az élet
Nem lenne jobb, ha csak zokognék
-Megéltem sok mindent, sok mindent fogok még-
Nem az vagyok, aki egykor voltam
Bár majdnem ugyanúgy élek, csak megfontoltan
Még mindig azt szeretném, legyen kevesebb a haragból
Veled mi a helyzet? Mesélj te is magadról
refrén:
Annyi minden vár rád, nem is hinnéd
Persze egyszerűbb a semmittevés
Ha nem teszel semmit a világhoz, mire vinnéd?
Amit adtál, azt kapod, ez így szép
Annyi minden vár rád, nem is hinnéd
Csak éld meg, mit meg kell, miért hagynál ki valamit?
Ha nem tennék semmit a világhoz, mire vinném?
Csináljuk, mert szeretjük, nem érdekel a hírnév
Lehel:
Hogy erőt kell mutass, volt az életedben,
Soha ne érezd, hogy az élet élhetetlen,
A semmiből másztunk fel, átlépve minden akadályt,
Ha sötét volt minden, kékre festettük a madárt,
Most csak kapkodod a fejed, kik ezek a srácok,
Ez kultúrsokk haver, átrágtam a rácsot,
Nekem ez a sikerem, na meg a figyelmed,
Törj fel haver, nem nem muszáj ott lenned,
Mesélhetek én is, lett volna kifogás,
De kit érdekel már a könnyek szipogás,
Tekerünk egy cigit, és robbanunk az ütemen,
mindig ezt érzem, erre kellett születnem,
Puma csinálja a rumlit, a legjobb a piacon,
a pnt a kiadóm, a lemezeit kiadom,
Ez volt a múltunk egybefolyt a jelennel,
A hűség vizsgáján átmentem jelessel,
Tudom tesó a bilincset nem értitek,
Én meghalnék ezért, ti más álmát élitek,
Nekem ez a pár arc a századom,
Azt hiszed, szívünk meghatja a fájdalom,
Áttörni jöttünk, nem leragadni,
Na ki a fasz fog minket besavazni?!
Látom, nálatok még mindig megy a dedó,
De csak röhög a brigád, ha bekóstol a ...
refrén
Puma:
Az álmok csak jönnek és mennek
Ha nem teszel értük, nem látod az irányt, hogy merre
Akkor velük együtt tűnsz el
De figyelj, én mindig itt leszek veled, nekem szólj, ha tűz kell
Aki fél, az csak félember
A sorsom miért úgy fogjam fel, hogy az élet ver?
Bármi történt bárhogy, akármi volt rég
A szerelmem, a barátaim a családi pótlék
Nehéz helyzetben nem egyszer voltunk
Ha feltörunk Lehellel, az eget is feljebb toljuk
Amiket megéltünk, te miért ne élhetnéd?
Lehet éretlen vagyok, de érek éretté
Amiben kell, abban maradok gyermek
És változom folyton, ahogy a napok telnek
Ez megy, amíg megy, aztán megyek tovább
De itthagyom kisszobám titkának ezer sorát
refrén x2
|
||||
5. |
Nem akartam
04:08
|
|||
refrén
Én nem akartam rosszat soha, nem volt ártó szándék
Semmi nincsen mára, amit mástól várnék
Olyan közel van a messzeség, és távol van a közelség
Mégsem figyeltek, csak a háttérből
Én nem akartam rosszat soha, nem volt ártó szándék
Semmi nincsen mára, amit mástól várnék
Olyan közel van a messzeség, és távol van a közelség
Nekem ne mondd azt, hogy már késő
Mindig őszinte voltam, az is maradok, amíg élek
Én sosem hazudtam, de sokszor sokan azt hittétek
Keringenek pletykák, miket sok butaság táplál
Bármelyik társaságba megyek, pont ugyanaz vár rám
Történetek elferdítve, sokszor nem is szándékosan
Már akkor megítélsz, mikor nem láttad, csak az árnyékomat
Mégis így fogadtam el sok embert, lettek barátok
Így született egy egész album, mit nektek ajánlok
Ki vagyok én? Én sem tudom, de elmesélem
Ebben az életemben is már több, mint egyszer éltem
A világban szertenéztem, így lett saját világom
Minden nyomorúságával együtt imádom
Végülis nem zavar, ha nem fogod fel, mit mondok
Mindenkihez képest másképp képzelem a hip-hopot
Minden szövegem a csillagok közül esett le
És pont arra tartok, te merre?
refrén
Százezer gondolatom megtöltött már pár lapot
Akárhogyan írtam le, nem mulasztotta a bánatot
És várhatok is bármennyit, ezt nekem kell megoldanom
Csak ülök, és hallgatom, ahogyan a Hold dalol
Írtam szerelmes dalt, kaptam szerelmes verset
Mégse éreztem azt tisztán, hogy veled kell lennem
Kóbor lélek lettem, hiába a kezem markolni
Nincs kedvem kikötni, vagy parkolni
De nem is evezek, csak visz az ár, és lök a szél
De ne félts engem, mert aki zuhan, az is földet ér
És ha úgy vagy, ahogy én, nem zavar, ha ez fájni fog
Hiába aggódtok, eloszlatom a pánikot
Ha nincs minden rendben, az is teljesen rendben van
Ahhoz, hogy megismerj engem, ahhoz nem kell dal
Csak nézz a szemembe, lehet közhely, de minden ott van
Pont úgy ragyog a fény benne, ahogy a csillagokban
refrén
Lehet, ez is egy dal lesz, amit a koncerten el sem tolok
A szerelem tud lenni a legelcseszettebb és legszebb dolog
Láttam mindkét oldalát, sosem lett szép vége
Sok együtt töltött hétvége, végül elátkoz
De nem álltam bosszút, rohadtul hidegen hagyott
A gyűlöletnek világában még mindig idegen vagyok
De jóbarát a fülednek, ha még nem nyomtad ki a dalt
Pár ember már kiakadt, mert elmondtam az igazat
De ahogy apám tanított, inkább a fejem fájjon
Mint hogy mi a szívemet nyomja, ne távozzon a számon
Nem bánom, ha az ára az, hogy más megbántódik
Sértődöttség mellett nem lehet, csak elkárhozni
Nincs szándékomban ártani, maximum tükröt tartani
Majd osztozni a nevetésben, és ezt tovább hajtani
Ha ebben nem vagy pajti, nem baj, majd más lesz
És magadat vered át a legjobban, mikor átversz
refrén
|
||||
6. |
Elhagyom a várost
03:01
|
|||
Bejártam az országot és láttam már külföldet
Nem költöznék el innen, de a kint élőknek üdvözlet
Nem vonz a nyugat, és nem mennék vadkeletre
Mert ez az otthonom, itt teljesen más a naplemente
Ide születtem és itt vannak a barátok
Ahogy a pilisiek, hajnalban mindig hazatalálok
Akárhogy és akárhonnan, elnézést, hogy ha már mondtam
De mindenhol otthon vagyok, mert mindenhol egy-egy barátom van
Titeket innen üdvözöllek
Annyit jövök-megyek, lassan körbeutazom a Földet
Durvák az arcok, pedig nincsen náluk machine gun
Nem állok le, hallod, majd pihenek a sírban
Egyre több a gombostű a térképen
Több órás vonatút, de felejthetetlen élmények
Vár sok csodás hely, a távolság nem akadály
Ha más nem, engem a városom mindig hazavár
refrén x2
Jártam sok helyen, ami tetszett
De a városomnál nem láttam még szebbet
A testem utazik, mert mindig máshova visz a lélek
Elhagyom a várost, aztán mindig visszatérek
A világban én szabadon szállok
Mikor máshol járok, mindig becsülöm Magyarországot
Azt az érzést nem adja vissza egy hely sem
Mert itt volt először, hogy a színpadon reppeltem
Itt ittam meg az első felesem
Az első bánat, az első vidámság, az első szerelem
Sok mindent megéltem, pedig nem vagyok öreg még
Az utcán séta közben minden méterre jut öt emlék
Ez kötelék, és húz, de nem visszafele
Még nem vagyok húsz, de sok szerettem nincs ma velem
Mégis úgy érzem, hogy panaszra nincs okom
Míg mellettem barátok, kezemben sör, előttem mikrofon
Gyere velem, dobd a kezed, itt a lemez
Benne minden, ami fontos, ami engem jellemez
Miért hagynék ki bármit is, nincs olyan, hogy nem merem
Én úgy tanultam, hogy az vagy, amit megteszel
refrén x4
|
||||
7. |
Láng
03:21
|
|||
1.verze
Nekem az eszem is azt mondja, hogy hallgassak a szívemre
Persze sok hülyeséget csináltam, meg sok minden vitt el, de
Hidd el, hogy pontosan erről szól a múltam
Hogy amibe más belebukna, én pont abból tanultam
A reménytől már elbúcsúztam, elengedtem kezét
Hogy ha bajom volt nem sírtam, inkább betettem egy zenét
És írtam rá.. igen, pont úgy, ahogy most teszem
Hogy miért? Mert jól esett, nem vártam hogy jobb legyen
Volt velem pár barát és vannak, talán lesznek is még
Ha közéjük tartozol, akkor amivel kell szembesítsél
Mondd, amit gondolsz, tényleg... engem nem sért meg
Mert túl kevés ember őszinte, ahogyan itt elnézem
Minden egyes refrénben, minden verzében
Megtalálhatsz engem, ott van benne nem egy emlékem
Volt, ami eltévedt, volt, ami célbatalált
Volt, ami napfény lett, volt, ami égszakadás
refrén:
Ha lenne hozzá tintám, én tényleg írnék egész nap
Az ihlet mint egy villám és végre ismét belémcsap
Mint régi ismerős, előlem elbújt, hogy ha látott
De ígérd meg, ha kiégek majd te gyújtod a lángot
2. verze
Írtam dalokat a világról... éppen mit hogy láttam
Hogy az elme korlátolt, de a lélek korlátlan
Volt olyan, amit nem jól láttam és mára máshogyan
Számomra nem szégyen az hogy rengeteget változtam
Írtam dalokat pár lánynak... egyik se volt vidám
Ez volt az én naplóm, vagy ha úgy tetszik a krónikám
Volt hibám vagy ezernyi, de így is tudtak szeretni
A mai napig is van nem egy, de így is sok barát van velem
Írtam csajozós szöveget, de 30 évesen nem szeretnék
Csak sétálnék a feleségemmel, kivel minden rosszat elfelednék
...utánunk szaladna a fiam vagy a lányom
Nekem ez az álmom, miért? Talán nem kell magyaráznom
Írtam arról hogy írok, és megint ez a téma
Hogy beteszek egy alapot és írok elalélva
Az ihlet villáma belémcsap, bár nem kell ehhez vihar
Nem kell hozzá nagy tudomány, elreppelem mi van
Mi volt, hogy mi lesz még nem tudom egyelőre
De köszönöm azoknak akik az utamon velemjöttek
Remélem én is hozzátettem a tiédhez pár métert
És segített neked, hogy pár dalba öntöttem száz éjjelt
refrén
3. verze
Mikor egyedül voltam, szinte mindig írtam éjszaka
Mégse hallott egy dalt sem, csak a szobám négy fala
A padlón feküdve a plafonom szemezett velem
Ha már írtam erről egy dalt, ezt is belereppelem
Tehetséget láttam magamban, és látom még, de
Sokszor én se tudom hogyan jussak A-ból B-be
Vagy idő vagy energia nem jut a zenékre
Se dal, se album nincsen tőlem ezért se
Írtam bánatról örömről söröktől részegen
Ezért bocsi ha nem tiszta egy szövegnek minden részlete
Az én kisszobám titka a tiéd is lehet
Csak hallgasd, csak hallgasd és a tiéd is lehet...
|
||||
8. |
18 év
03:46
|
|||
Úgy száll el minden, mint itt e pár szó
Már én is érzem azt, hogy régen minden más volt
Nem pattog már a labda
Az emlékeimből összerakok most egy klippet, gyere
Én megéltem azt, mikor senkinek nem volt internete
Ha a szülők azt mondták, hogy hétre, hétre kellett hazaérned
A generációm után egyre nagyobb a szakadék lett
Cseréltük a Yu-Gi-Oh kártyákat, meg a Beyblade-et
Gondtalan gyermekkor, az volt ám a szép élet
Minden nap bunyó, kaptam érte fekete pontokat
Hogy miért ártok másoknak, bele se gondoltam
Sokat állítottak sarokba, úgy éreztem, nincs alapja
Rájöttem, mit másnak adok, azt az élet visszaadja
És nem mindegy, mikor mit, mert megy a homokóra
Eszerint élek kiskölyökkorom óta
És ehhez tartom magamat, nincsen apelláta
Az első mondókákat az első mikrofonommal vettem kazettára
Aztán mindig rávettem mást, nagyi nehogy meghallja
Jött az ebédidő, a kazettákat elraktam
refrén
Úgy száll el minden, mint itt e pár szó
Már én is érzem azt, hogy régen minden más volt
Nem pattog már a labda, üresen áll a pálya
Üres a kapu, a gólt hiába várja
Elmúlik minden, mint itt e pár szó
Már én is érzem azt, hogy régen minden más volt
Nem pattog már a labda, üresen áll a pálya
Üres a kapu, a gólt hiába várja
Ha hívtak, mentünk, ráértünk akkor bármikor még
Délután fociztunk, nem volt otthon számítógép
A suli után minden nap a várost jártam
Az élményekbe beleugrottam páros lábbal
Visszanézve 8 év általános hamar elúszott
Tisztán emlékszem még, mikor az első feles lecsúszott
Azt éreztük, felnőttünk
Mikor eljön a péntek, mindig pár pohárral betöltünk
Nyáron a kútból vízzel locsoltunk a lányokat
Hiába ismertük, párszor átléptük a határokat
Nem voltunk tökéletesek, mindenkiben volt ám hiba
Most is fellelhetsz minket a város kocsmáiban
Ugyanúgy barátok maradtunk, csak egymást ritkán látjuk
Mert egy héten száz dolgunk van... vagy inkább százhúsz
Este 11 után az utcán Puma freestyleozgat
Megyünk, teszünk arról, hogy legyen élet a kisvárosban
refrén
Nincsen még vége, folytatódik a flashback
Jött a gimi, a második otthonom Pest lett
Nagy a város, mégis megismertem minden szegletét
A 29-ből sokfelé elvittem a reppzenét
Mindig az élményekből horgásztam
Lettek barátok szerte az országban
Azért majd mindig szólj ha hibázok
Mert basszus még csak 18 vagyok és máris nosztalgiázok
A borral vigyázok, mert megcsúsztam jópárszor
Ezeregyszer ittunk Pilisen, mindig mókás volt
Hol vannak a régi bulik? nem rég más volt minden
De színes marad mindig az életem, bárhogy is lesz
A buszon ülve nézem a főutat, a telepet
Nosztalgiás léptekkel járom a régi helyeket
Madárként szállok át a város fölött, te is úgy szállj át
Én megölelném a lakóhelyem összes utcáját!
|
||||
9. |
Kimondom
02:08
|
|||
Én kimondom, mit mások nem mernek
Ez lenne a dolga egy reppernek
Nem kell, hogy ugyanúgy gondold, csak gondolkodj el rajta
Miért nem teszünk semmit, ha tudjuk és látjuk azt, hogy baj van?
Itt üresek a tekintetek, mégis gonddal tele
Szerintem változás kéne, nem tudom, más hogy van vele
De... szerintem nincsen rendben sok minden
És ezt mi hozhatjuk helyre, testvér, nem a sors, meg Jóisten
A suliban ülünk, elmúlik a fiatalságunk
Hétköznap élettelenek vagyunk, mint egy kirakatbábú
Ez így nincs rendben, hogy emberek helyett birkákat nevelnek
Akik azt mondják, a világot csak úgy bírják, ha vedelnek
Meg tépnek, a jövődet te is így akarod felépíteni?
Ez nem lep meg, mert azt látom elég itt ennyi
Elreppelte ezer arc, hogy rosszkor született rossz helyre
Ha több lenne a fizetése, csak több cigit meg bort venne
Ilyen ez a korszellem, de lesz ez még így se
Mikor egy napon te is rájössz majd, hogy ellenfél nincsen
Addig marad, ami van, én maradok, mert ez a hazám
Szívem öleli a három szín - ez nem is fog megváltozni
Én kimondom, mit mások nem mernek
...
Nem kell, hogy ugyanúgy gondold, csak gondolkodj el rajta
Miért nem teszünk semmit, ha tudjuk és látjuk azt, hogy baj van?
Nagy ez a Föld, élhetnék bármelyik országban
De a honvágyam nem tudnák megfizetni dollárban
Ahol jártam, csak azt láttam, kint még nagyobb rabszolgák
Kávén élve a cityben a pénzüket hajszolják
És neked mi számít? Kevés, ami érték még
Mikor elferdít mindent az index meg a 444
Én tévét se nézek, mert ott is hülyének néznek
Nem érted, miért mondom ezeket? Üljél le, kérlek
Amíg vannak pártok addig átok rajtunk
Nem jutunk előre, bárhol tartunk
Azt mondod, szar az ország, mégis csak netadó miatt tüntetsz
Ha kezembe kerül a gyújtó, akkor biztos tűz lesz
Előbb fogadnád be a négereket, mint a székelyeket
De egyenlőséget hirdetsz, ez a kettős mérce élve temet
Én most elmondom, hogy mi a gond:
Az idő múlik, nem kéne, de elfeledjük Trianont
Nem tudom, hallanak-e hova kerül ez be
De tiszteletem minden testvérnek a sok elszakított területre
Lehet, csak én szeretnék változást, így várhatom
Miniszterelnök, csak egyszer utazz egy melósjáraton
|
||||
10. |
Nem ismersz (km. Lezli)
03:30
|
|||
Puma:
Ha nem ismersz engem, akkor nem láthatsz belőlem, csak egy sötét emberalakot
Nem tudod azt, hogy amikor mindenki megszólalna, én pont akkor csendbe' maradok
Hogy a rendre szavazok, ezért a világot egy perc alatt felforgatnám, ha kell
És nálam óriási különbség van aközött, hogy ismerős, barát, vagy haver
Hogy az vagyok, kinek ér még valamit a szava
Ha nem tudod, honnan jöttem, kísérjél haza
Mindenki hajtott, de engem hidegen hagytak a kitételek
Szóval teljesen más vagyok, mint mindenki, de kit érdekel?
Ha bukni fogok, akkor nagyon, ha bejön, akkor nagyon
Jöhet hóesés, zivatar, csak fekszem a Napon
És lógatom a lábam, jöhetnek a gondok és mehetnek, én már nem figyelem
Ezek gyors dobok, mellettem pár üveg bor, 2 csaj, meg itt van a Lezli velem
Simán elcipelem a terhet a hátamon, hiába nehéz, simogatom a felhőket
Mert magamból kihozom a legtöbbet, semmi nem tör meg, érted? nem tör meg
ref
Te nem ismersz engem, nem látsz, ha látsz is csak távolról
Mégis megvan rólam a véleményed, itt az ideje, hogy átgondold
Csak azok értik az életet, aki egyszer legalább felismerik
Mindenkit szeret mindenki, kivéve azok, akik nem ismerik
Lezli:
Nem ismersz. Miért? Mert
Más tűz ég itt bent
Továbbléptem egy szintet
Múltamra már csak legyintek
És nem érdekel, hogy feléd se kell
Már mennem soha többé
Mert a kapcsolatunkra
Te csak simán odaköptél
Megyek tovább, de hegedűl
Az érzés itt bent
Ami régen megvolt
Az most faszért nincs meg?
És oda jutok, hogy azt se tudom
Hogy ki voltam, és ki vagyok most
Indulok világgá, haladok tovább
Megengedem, hogy szidjatok, yo
Csak melózom, ó, csak terelgetem
Az életemet (az életemet)
És mindig minden hétvégét
Élvezhetek (élvezhetek)
És ha májkot fogunk előttetek
A Pumával (ketten hé)
Az minden rosszat és bánatot
Túlszárnyal (LLP)
ref
Puma:
Volt, kit a barátomnak hittem, tudnád, mit terjesztett rólam
Volt barátnő, ki azt mondta örökre velem lesz, most nézd meg, hol van
De megtanultam, hogy a legtobb dolog, amit mondanak, nem úgy van
Az élet egy focipálya, és én a kapuba a gólt berúgtam
Ha ismernél, akkor tudnád, hogy senkinél nem szeretnék jobb lenni, csak onmagamnál
Hogy úgy élek, mint gyerekkoromban, bár azóta jóval tobb a baj már
Sok mindent láttam a világban bámészkodva
Hidd el, ez így van rendben, hogy -hogy- versenyt futok a saját árnyékommal
Ha ismernéd tudnád, nekem a számok csak számok és nem mérce
Hogy hányan néznek meg, tényleg érdekelnie kéne?
Hogy hányan vannak mellettem mogottem előttem előztem hátrébb kerültem ez nem verseny
Legalábbis így fogom fel és pont ezért van az, hogy megnyertem
Pont ezért van az, hogy megnyertem
ref x3
|
||||
11. |
Gondolatban
03:03
|
|||
szia, ez megint egy levél, mert azt hiszem megtaláltalak
úgy döntöttem bármi lesz, akár mész, vagy akár maradsz
nyitni fogok feléd, ezért neked jobbot adtam
de csak a kisujjamat fogtad meg, így maradsz gondolatban
persze lehet neked több kéne, csak nem tudok róla
ez nyugtalanít mindig, mikor térnék nyugovóra
mikor felkelek az első gondolatom átöleled
és az első gondolatban átölellek...
mert gondolatban mindenhol mellettem vagy
szem elől tévesztenélek de a lelkem nem vak
aki engem megkap az mától csak te lennél
semmi több nem kéne ha csak engem szeretnél
ha elfogadod a kezem, csak a tiédet fogja fogni
és biztosan rólad fog pár nóta szólni
nekem tökéletes vagy, úgy érzem, hozzám pont passzolsz
gondolatban mellettem ülsz, mikor ez a dal szól
refrén
csak gondolatban látlak csak gondolatban hallom hangod
én a kezem nyújtom, te a markod tartod
a szemedben szeretet, nem horkol a harag
én szeretném, hogy ne csak egy gondolat maradj
tudom néha túl bolond vagyok, viccesen incselkedek
neked írtam levelem, csak akkor még nem ismertelek
de tudom te is kisgyermek vagy pedig te is felnőttél
..téged vártalak és eljöttél
Tél utáni hirtelen tavasz vagy
Amit érzek arra nincsenek szavak, csak
Dadogok remegő lábbal hátha átadhatom
És mint álmaimban, veled együtt szárnyalhatok
én a szárnyad vagyok hogy ha repülni kell
Minden vágyam veled a mezőn terülni el
Bár így is túl vagyok már pár nőn, ha nem kellek, azt is kibírom
De remélem, inkább nem így lesz, most a szívemet kinyitom
refrén
Ez itt már utóirat, pont ráfér a papírra
Te is jól tudod: ezt a szív és nem az agy írja
Én hittem benned, veled elhittem, más lesz minden
Voltak A meg B tervek, nem jött be egyik sem
Azon az estén a kezem fogtad és elpirultál
De azt mondtad nem tudod mit akarsz - a kimondott szó
így veszti súlyát... miután mindenki kisírta
a lelki búját a könnyek felszáradnak...
azon az estén egy csók csattant
miután egy bor pattant.. fejben kettőnkről
szerelmes filmet forgattam
éreztem, minden rendben lesz, nem gondoltam a holnapra
...nem gondoltam a holnapra
Végül a gondolat átalakult szavakká
Felém, mégis tőlem eléggé messzire szaladtál
Szavakat faragtál, mik faragtak gondokat
De minden elszállt és nem maradtál, csak gondolat
|
||||
12. |
Szégyen
03:54
|
|||
Néha csodálkozom, hogy hogyan nem unjátok még
Mehet az alap, rá a duma, és bólogat a nép
Rég elhagytuk azt, hogy egy repp gondolatot adjon át
Én kisszobából jöttem, de telereppelem a nagyszobát
Ha meg van mögötte tartalom, az mindig olyan, hogy bárcsak ne lenne
De több százezrekért jársz fellépni 5ször hetente
És most jön a duma, hogy irigy vagyok, de nem lennék a helyedben
Mert ha szembe kell nézni a zenéd hatásával, azt majd neked kell
Elég elmondani ezerszer, mi a kiadód a neved
A lakóhelyed telep, vagy mindegy hol, de kemény hely
Fotelból reppeled, nagy a nyomor, hát nagy a nyomor a lelkekben
Volt sok értékes előadó, de abbahagyták nem ketten
Én máson nőttem fel, máson nőnek fel most a kölykök
Nem vagyok beállva, ezért nem flesselem hogy költök
Ezerszer elhasznált rímek, dumák és megszeretnek ennyitől
Akkor már tényleg jobb, hogy nem is reppelsz semmiről
ref
Ez szégyen! MC-k a stage-en
Mindegyik a pénzért, és a hírnévért hajt
Pedig emlékszem, hogy milyen volt régen
Visszanézve hogy lesz a repp így érték majd?
Na meg ott vannak a hallgatók, hordják a pólókat, a sapkákat
De két mondatot nem tudnak leírni helyesen, szóval itt nagy gáz van
Ha tetszik egy zene, hogy vágjam kívülről, hallgatásból öt elég
Ezek ezerszer hallgatnak egy dalt, mégsem tudják a szövegét
Mert az nem fontos, lényeg, hogy lehessen bólogatni
És a lázadás csak annyi, nem fogsz anyunak szót fogadni
Oltogatni tudja a másikat, aztán featet csinál vele
Kirakja az első demot, úgy érzi, rajta a világ szeme
Imádod, de letoltod, a lemezéért nem fizetsz te
Ha ismernéd a kedvenceid, nem hallgatnád egyiket se
Tényleg hogy van, hogy a kedvenc zenédből nem tudsz idézni öt sort?
Mindegy, erről nem is ejtek több szót
refrén
verze3:
De persze mi az érték nektek? Sok nézettség, meg minél több lájk
Minél több lány a backstageben, meg üvöltsék a refréned
Azt' ennyi, nem is akarok jobban belemenni, mindenhol ezt látom
Hogy az lesz a menő ki több tízezer lájkkal bír a webszájton
Közben senki nem ismeri, nem mennek koncertjére
Ja meg a Dunától laksz nyugatra, ezért érzed magad west side-on
Ez már sok, de lejártok, jön az új generáció
Én is hallom a zenéket, ne te mondd már meg nekem, hogy mi jó
Alapzenére betépett motyogás, nektek ez az ug
Úgy mondom hogy ti is értsétek: ez ahogy van, úgy tré
A hallgatót megveszed középszerű flow-val, meg egy ütős alappal
Szerintem csak simán szarok vagytok, ne hidd azt, hogy harag van
Azé' nem mondok neveket, mert ez mindenkinek szól
Tudom, a zenéd szívből szól, mindenkinek szól
Lehet a repp sem megy, de úgyis megfog majd bizonyos berkeket
Ja... miattatok szégyenlem néha azt, hogy, reppelek
refrén x2
|
||||
13. |
||||
Engem most hív az éjszaka, minden mást majd holnap
Csak megpróbálom leírni a hangulatot, amit a Hold ad
Holdfelkelte - nekem ez a hajnalom
Mire hazaérek, az éjszakát altatom
Csak nézem ezt az égitestet
Virágok illatától előjönnek a régi flessek
Ilyenkor egy lépés az avaron, mint hangrobbanás
Már nem számolom, hány éjszakát virrasztottam át
Pillangót kergettem hálóval, vagy halásztam a mocsárban
Nem emlékszem mindenre, de az biztos, hogy a Hold látta
Ő volt, aki mindig figyelt rám, nem szólt egy szót sem
Én meg kezdtem a mesémet: hol volt, hol nem...
Egyik éjszaka haverokkal ülünk, padon a bor
Hallgatjuk a reppzenét, meg ahogy dalol a Hold
Másnap egyik városból másikba egy sotét vagon áthoz
Amint feketére váltott az ég, indultam egy lányhoz
refrén - Zs'odds
Minden péntek este menni kell, még nem nőttük ki
Bár néha kurvára megbántam, hogy nem maradtam otthon
Van, hogy a partyban egy nő akkor kezd föltűnni
Ha legurult már legalább egy palack a borból
Minden szombat este menni kell, még nem nőttük ki
Mikor otthon maradtam, akkor hallgathattam másnap
A spanoktól te egyedül fogsz megőszülni
Benne van, hogy szar lesz, ez a tapasztalat ára
Volt, hogy rúzsfolttal arcomon
Volt, hogy borfolttal pólómon
Tértem haza éjszaka, persze lett volna jobb dolgom
De tudtam, hol a helyem, és hogy hol nincsen
Mire megláttam a Napot, már a Hold is kelt
A Jóisten se tudja, hogyan tovább, hova tovább
De pont ez a szép, és már nem keresem okát
Hogy mi miért történik, miért csak gondolatban
Ébredek vele, és miért mondom halkan
Amit ordítanom kéne... tudom, nem hallaná úgy sem
Próbáltam, nem nyílik az ajtó, pedig a kulcs bent
Azt mondják minden okkal tortenik, ez is talán okkal
El is feledtette hogy az ég alatt ültünk a barátokkal
Az idő múlik, eltűnik a társaság
De azután sem érzem azt, hogy a magány hátbavág
A szám kiszáradt, de már csak egy bor maradt
Egyedül írok egy tollal a Hold alatt
refrén x2
|
||||
14. |
Amíg véget nem ér
02:35
|
|||
A Napot fektetem és ébresztem a Holdat
Táska hátra, kapu bezár, aztán jól van
Visz a vonat, na hova? mindig máshova, de jó helyre
Ez is az életem része, persze, hogy erről is szót ejtek
Összegyűlűnk a spanokkal, kikkel minden hétvégén
Már sok éve... (sok éve) - ez így vált nekünk értékké
Ilyenkor átélem, hogy nincsen idő, pedig
Tudom, hogy van, és úgy érzem, egyre gyorsabban telik
Nincsen sok pénz, felénk a partyélet milyen?
Ha elszívunk egy szivart, azt is tizen
Ha nincsen nálunk bornyitó, nem gond, ujjal benyomjuk
Vidd innen a tablettásat, mert arról már leszoktunk
Ittunk sok olyat, mi nem látott szőlőt, max a címkéjén
Már felnőttünk, szerintem aki ilyet iszik, nincs észnél
Na jó, végülis kit érdekel, töltsetek valamit
Azt' nyomjuk, nem irigylem, ki holnap reggel takarít
ref
Gyere kísérj el és elkísérlek, mindig hosszú túrát teszek
Ha unod az unalmasat, mindig valami új vár velem
Hogy minden rendben lesz-e, kérlek, ne félj
Amíg a hétvége véget nem ér
Akkor megyek haza, mikor szétszéled majd a brigád
El se hiszem, hogy milyen szép a hajnali táj
Ahogy a Nap finoman végigsimul a mezőkön
Maradt egy kis borom, ezt még magamba betöltöm
Aztán húzok haza aludni, mert holnap is buli lesz
És versenyzünk majd, hogy ki hogyan gurít szeszt
Árad a cefreszag, de rendbe' van
A fiatalság bolondság nem konkság, ez így van jól
Az idősebbek szerint úgyis régen elzüllött már ez a
Korosztály
Lassacskán, de biztosan hazafelé utazom
A zaj után jólesik az egyedüllét, a nyugalom
Mert nem ismerek a szelídségnél vadabbat
Fektetem a Holdat és a Nap altat
ref
A sötétség a fényem és a Hold az úrvacsora
Hátomon táska, ahogy engem is hátán hord az utca pora
|
||||
15. |
Kiút
04:16
|
|||
Figyelj rám, ha van pár perced, mesélek, de nem mesét
Sokszor érzem én is azt, hogy ez a világ elvetélt
Nincs mit szépíteni, beteg ez a társadalom
A legtöbb családtagunk csak egy képről néz már ránk a falon
Van ismerős, ki nem él már, pedig akkor született, mikor én
Csak nézem, az emberek arcát hogy takarja a harag el
Van gyerekkori barát, ki a drogoktól lett skizofrén
Meg többet ismerek, aki már tinédzserként apa lett
Amiket mondok, már régen nem fikció
Nem egy velem egykorút láttam, akit nem nyugtat meg tíz rivó
Arra inni jó, ő sem tudja, miért csak
Hátha végre feledi azt a bánatot, mi a szívén van
Ez nem működik, rájön, mikor barátkozik a reggellel
Megismétli ma este is, remélve, holnap nem kel fel
A suliban kérdik tőle: "mitől vagy ilyen kimerült?!"
Nem teljesült a halálvágya, de mi lesz ha egyszer sikerül?...
ref.:
Mondd, hol a kiút innen?
Én látom, de egyre halványabb a ködtől...
Az ember zuhan, de meddig még?
Én a változás mellett döntök
Mert ha erre megyünk tovább, egyszer
nem lesz tovább és visszaút sem
Az ember már régóta szenved
Rendben, de ebből mit tanult meg?
Hány kárbaveszett ember, hány kárbaveszett tehetség
Én ezeket látom, te is láss engem, de csak a szemem nézd...
Erős vagyok, mégis sokszor voltak könnyek benne
Ha takarnám az érzelmeim, nem hiszem, hogy könnyebb lenne
...hányan vannak mégis, kik maguknak hazudnak
Csak találd meg a kiutat és lesz értelme az útnak
Hány kárbaveszett élet, kiút helyett nincs, csak zsákutca
A nagy vagyonok árai az éhezőkre hárulnak
Hány család él egyik napról a másikra
Az apát nem teszi boldoggá a kocsmai kommersz pálinka
A pultnál te is vele iszol, cigiztek és vállonvered
Ez nem oldja a stresszt, így lesz hamar rákos beteg
Boldog családok helyett mindennapos válóperek
A család ezer darabban, nem számít a három gyerek
Lehet, én is egyedül maradok, ezzel számot vetek
Fiatal vagy meg szabad, de ki fogja majd a ráncos kezed?
Hány nő, aki szerint unalmas egyetlen férfi mellett
Közben nem értik az öregek a hátukon terhet miért cipelnek
"Egyszer úgyis mindennek vége és lesz más"
Ez a mentalitás, ezért inkább szakít, meg elvál
A város fényétől nem látni már a csillagot
Ezért érzem azt, hogy egyszer lelépek és mindent itt hagyok...
Elmegyek oda, ahol a levegő nem fojtogat és nem okoz rákot
(...és most figyelj!) nem lesz változás, ha csak változásra vártok
refrén
Anya menj haza, van, mi fontosabb a pénzednél
Tudom, a férjed helyett a szerető rakott alád BMW-t
Miközben úton vagy, nem értem, hogy miért nem fáj,
Hogy otthon vár téged több szakadt szív és éhes száj
Apa menj haza, nem attól leszel szabad hogy
Tinimódra nőzöl és pár élvezetbe kapaszkodsz
És ne hidd, hogy igazad van ha
Otthagytad gyerekekkel az asszonyt, mert találtál fiatalabbat
Persze ez is út, de hidd el nem kiút
Megnyugvást nem hoz, csak lelki bút
És Te... ha hallod ezt a dalt, kérlek, te legyél más
Tudom, sok a csapda és te könnyen belesétálsz
Tudom, nagy a kilátástalanság
De Te nyugtass meg, hogy engem majd a szivárány alatt vársz
Nem várlak régen, de úgy tűnik ezer éve
Néha megijedek, hogyan lesz nekem majd feleségem?!
A sivatagban vízcseppet keresek, de nem megy
Kutattam már mindenhol, de merre lehet a szerelmem?!
Próbáltam ezerrel de eggyel se ment
De keresem tovább, nem adom fel, mert nem tehetem...
refrén
|
||||
16. |
Csak lazán (km. HamBee)
02:50
|
|||
Puma:
Belémláthatsz kicsit, ha már hallottad egy dalomat
Én hallgatókat gyűjtök, hallod? És nem pedig fanokat
A lelkem tiszta, mint a patyolat, nyugodtan fekszem le
Itt van a lemezem, nem kell mondani rá, hogy ezt vedd meg
De azért biztos nem egy akad, aki nem értett
Mer' én nem a pénzt csinálom, hanem a zenéket
Nem akarom azt mondani, hogy én vagyok a PIMP
De a kisboltba mindig 2 csajjal megyek piát venni
Simán MC lehetnék, de én csak vagyok, azt' kész
Ha bejön, akkor bejön, ha meg nem, akkor jobb, ha mész
Úgysem tudtok úgy megborulni, mint HamBee koma
Mindketten fekák vagyunk, ha bekennek barnítóval
Ez megint vicces volt
De ne az én vállam kopogtasd, nálam nincsen szmók
A spanok jönnek félem három karton sörrel
Amitől a Puma majd az árokparton dől el
refrén:
Tényleg nem kell semmit túlragozni
Csak szabadon, csak lazán, úgy, ahogy mi
Szépen lassan legurul pár pohár bor
Vége lesz az estének és búcsúzunk a komáktól
HamBee:
Sokszor tényleg nem kell mindent túlragozni testvér
Néha hiába a síkterep, a túrabot is elfér
Már túl vagyok tíz verzén, meg legalább vagy száz rímen
De itt ülök és írok, jól megszokott szájízzel
Kérlek így ne szállj még el, maradj még itt pillanat
Néha úgy engedem be a bort, hogy a józanságom kint marad
De számomra ez kisfalat, másnap semmi gondom
Csak sikerüljön a kisboltba, lágyan eliszkolnom
Ez így pont jó, de a szótárt előveszem
Komolyra fordítóm a szót...de ez hozzávetőleges
Hogy mi a komoly neked, és a mi a komoly nekem
Ha hozol pár darabkát, akkor kirakózom veled
De vitatkozó felek nem is leszünk egyhamar
Nem vagyok én gangsta, ki a soraival elzavar
De ha velem van a Puma, elbújhat minden BIG
Mert fekete a vérünk, nem tud senki ilyet csinálni
refrén
|
||||
17. |
Valami elmúlt
04:42
|
|||
Valami elmúlt, észre sem vettem, csak azt, hogy hirtelen nincs
Aztán fogtam egy lapot, megint így öntöm a szívemet ki
Talán rosszul láttam mindent, ahogy páran engem rosszul láttak
De megnyugtat hogy soha nem éreztem szelét bosszúvágynak
Mindig féltem mi lesz velem, ha nem talál meg az ihlet, mert
Amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan mehet el hirtelen
Lehet kiket barátoknak érzek talán mégsem azok
Vagy előbb utóbb kiderül hogy párnak barát én se vagyok
Mi lesz, ha pár szövegem széttépném, de már kőtáblán állnak sorai
Mintha nem is én írtam volna, már nem is értem az okait
Hogy az időmet elpocsékoltam és hirtelen elfogyott
Hogy a reppből kiszeretek? áá.. nem... azt nem fogok...
Talán rájövök, hogy mindent rosszul gondoltam - volt már sokszor így
De ezek után tudok mesélni mindig jó sok jó sztorit
Lehet csak keresem a szerelmet és nem talál engem így se úgy se
De az biztos, hogy bárhogyan is lesz, rendben minden úgy lesz!
refrén
Ha el kell múlni, múljon el, ha el kell, akkor elengedem
Nem kell, hogy mellettem legyen, nem kell már, hogy velem legyen
Nem kell, hogy bárki is azt mondja, nekem igazam volt
Elengedek mindent, ahogy a fiatalkort
Ha el kell múlni, múljon el, ha el kell, akkor elengedem
Nem kell, hogy mellettem legyen, nem kell már, hogy velem legyen
Nem kell, hogy bárki is azt mondja, nekem igazam volt
Most elengedek mindent, úgy, ahogy fiatalkort
Valami elmúlt, megint itt egy újabb évszak, a hideg végigráz
Mindig ugyanaz, de mégis más
A hajnal fuvallata megcsíp és én élvezem úgy, ahogy van
Nem lepett meg, ha csalódtam, mert erről szól az egész
Mi lesz akkor, ha nem lesz majd hova menni?
Vagy ha lesz is, majd nem jön velem oda senki?
Ha nem érem el majd sok álmom és nem tudom mibe kezdjek
A sok nem között egyszer elveszek az igenekben
Ha olyan öreg leszek, mint a többi, hogy már nem akarok változni
Ha annyi gond vesz majd körbe miből már tényleg nem látok ki
Ha nem ugyanolyan nyugalommal mint most hajtom a fejem párnámra
Ha 10 év múlva sem hallgatják majd a zenéim, csak pár százan
De ez csak álomkép, én mindig csinálom majd tiszta szívvel
Ha benned is megindítok valamit, hát vidd a hírem
Az nem lehet, hogy hiába hajtok és nem lesz eredménye így se úgy se
De az biztos, hogy bárhogyan is lesz, rendben minden úgy lesz!
refrén
Eliramlik az élet, épp hogy pár napot éltem és már 18 vagyok
Egyre gyorsabban telik, de élvezem minden jó napom
És persze sok van még, rajtam a tojáshéj, ez még az A oldal
Nem árnyoldal, hisz rám vár még, amit reppeltem, hogy sétáljak a párommal
Hogy család meg sok barát és nincsenek szerepek
Meg majd dolgozom egy állásban, amit tényleg szeretek
Lehet feleslegesen írom ezeket, csak lapom karcolása
A jövőbe nézni pont olyan, mint napfogyatkozásba
Ne hidd azt, hogy félek attól, hogy mi lesz, mert én nem félek
Pont azért mert az is jó útra kerül, aki egyszer eltévedt
Nekem pont elég lesz az is, ha egyetlen ember megérti
Láttam nem egy szív utolsó dobbanását, olyan lesz az enyém is
Hallottam utolsó lélegzetet, de hallani fogok elsőt is
És láttam, ahogy a legkeményebb ember magát elbőgi
Csak egy dologra emlékezz ebből, ha évek múltán szavaim eltörlik
Ha valami elmúlt, az csak azt jelenti: valami kezdődik
refrén
|
||||
18. |
||||
Puma:
Amint felszáll a Hold leszáll az éj, a világ átvált
Ahogy félénken mennek túloldalt, bámulok pár lányt
Aztán átmegyek, nincs forgalom, nem figyelem a lámpát
Megpihenek, a korlátot úgy használom, mint egy párnát
Kihalt a város, kopár beton a fénnyel játszik
Ez a szülőhelyem, tudom jól, ilyen nincs még egy másik
Minden utcában jártam már, ismerem a tereket
A fény öltöztet pompába, de a sötét betemet
Egy srác se talál be ilyenkor, hogy nálam van-e bláz
Senki nem is lát engem, csak a kamerák
Mindjárt hat óra van
Kontrasztot ad a növényillat mellett a csatornaszag
Én meg rakom magam haza ritka léptekkel
Az árnyékom olyan, mintha jönne mögöttem két ember
Az éjben mint a villogó sárga lámpa, olyanok vagyunk mi
Nézz az égre, látod? Már kel fel a Nap, menj aludni
ref - Puma
Hosszú éjszakák, úgy érzed, hogy nem érnek véget
De előbb-utóbb majd a reggelek elérnek téged
Amíg a lámpák égnek, ég bennem a villanykörte
A város alszik, de kik alkotnak, csak írnak csöndben
...és úgy érzed, a hosszú éjszakák nem érnek véget
De előbb-utóbb majd a reggelek elérnek téged
Amíg a lámpák égnek, ég bennem a villanykörte
A város alszik, de kik alkotnak, csak írnak csöndben
Souli M':
talán nem lettem a top ten, mert az élet nevű kérdőjel
egy csúszda én meg kapaszkodom ponton, mint a skywalker
az ötben, a betonon köd mögöttem, a színfalak mögül jöttem
körülöttem színpad, asszem elfelejtettem milyen üzletet kötöttem
koppan a léptem, az utca végét páztázva
elkopott pulcsiban az álmaimtól átázva
most a faszom se kívánja ahova akartam tartozni
csak nem volt tököm ugye a fejemre bajt hozni
nem fogok kardozni, tiétek a tussé
meg a szipus, szekus, hekuséé
ilyen egy emszí ha nem érzed a varázsát
annyi jutott neked csak hogy megegyed a szarását
ez ami lenyugtat: egy nocturne a holdról
a lányokról, a barátokról meg pár üveg borról
a kultúrára köpök, a kultúra én vagyok
letettem a kardom, ott rohadjon meg a szélmalom
ref
RiGo:
Hosszú éjszakákon át vándorlunk a sötétben
A számban érzem a 3 deci töményet
Pislákol a lámpa, én meg baktatok haza
Hallom, mögöttem valahol szól egy lány hangja
Meg se fordulok, túl bódult vagyok, haladok, ismerem a terepet
Csak pakolom a lábaim
Repülnék a fénnyel, de a sötétség letörte szárnyaim
Kopott padokon megpihenek
Látom, ahogy a hajnal integet, úton van ide
Én meg kint megvárom, mint régi barátot
Számítanék én is végre valakire, nem követelek karátot
Csak hadd térjek végre nyugovóra
Hadd pihenjek, hadd aludjak, 5:20
Látom, már kel a Nap, tűnik el a sötétség
Újra jön a fény, ledőlök
Kérlek, ne kelts fel! Hagyj elveszni még
ref
|
LLP Pest County, Hungary
A banda 2012 őszén alakult.
Akkor már elég jól ismertük egymás, mivel Lezli és Puma már dolgozott együtt.
Lázi meg gyerekkori barátja Lezlinek.
2012 december végén meg is született az első közös zenénk a "real true repp".
2013-ban elkezdtük csinálni az első és nem utolsó "album project"-et.
Ez lett a LLP - Két Pólus album.
Azóta sok hip-hop buliban megfordultunk már.
... more
Streaming and Download help
If you like Kisszobám titkai, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp